Ami az őszi szezont követően már sejthető volt, az három fordulóval a bajnokság befejezése előtt megvalósult: Gergely Károly irányításával első helyen végzett a Vác az NB II Keleti csoportjában, így jogot szerzett arra, hogy az új bajnoki évben a legjobbak között szerepeljen. Arra egyelőre kicsi az esély, hogy a kilencvenes évek sikerei visszaköszönjenek a Duna-parti városban, a középmezőny alja azonban igenis megcélozható. Nagy szó ez is, főleg akkor, ha tudjuk, még az is felvetődött, a rossz anyagi feltételek miatt a klub nem tudja vállalni az első osztályban való indulást.

– A bajnokság rajtjánál, amikor jelentős változások történtek a Vác játékoskeretében, az elöljárók a negyedik-hatodik hely valamelyikének elérését remélték a csapattól. Milyen érzés ennyire túlteljesíteni az elvárásokat?
– Boldog vagyok, hogy a Vác lett a bajnokcsapat – felelte Gergely Károly. – Már többször sikerült az aktuális együttesemmel egy osztállyal feljebb kerülnöm, azonban talán a frissessége miatt különösen kedves a jelenlegi elsőség.

– Még a tavaszi rajt előtt arról beszélt, hogy az esetleges elsőség nem jelentene automatikusan élvonalbeli tagságot. Mi a helyzet most: sikerült megteremteni az első osztályú szereplés feltételeit?
– Egyelőre még nem, de a vezetők ígéretet tettek arra, hogy a csapat elindulhat a legjobbak között. Tudtommal több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és jó esély van arra, hogy napokon belül valamelyikükkel sikerül egyezségre jutni.

– Ha jól tudom, lejárt a klubbal kötött megállapodása. Egyeztetett már a vezetőkkel az esetleges folytatásról?
– Sem velem, sem pedig a labdarúgókkal nem tudtak még érdemben tárgyalni. Amíg nincsenek meg az élvonalbeli indulás anyagi feltételei, addig felesleges is a jövőről beszélni. Meg kell várni, miként zárulnak a befektetőkkel a tárgyalások, ugyanis könnyen lehet, hogy a leendő támogatónak más elképzelései vannak a szakmai stáb összetételét illetően, mint a klub irányítóinak. Az biztos, hogy ha rendeződnek a körülmények, akkor szívesen folytatnám a megkezdett munkát, hiszen jó szellemű társaság jött össze Vácott.

– A játékoskeret kialakítását soha nem lehet elég korán elkezdeni. Lehet már tudni arról valamit, hogy miként alakul a csapat állománya a következő bajnoki évre? Igaz, előző válasza némi felelettel szolgál erre a kérdésre is.
– Nevekkel nem tudok szolgálni, de négy-öt helyen ráfér a keretre az erősítés. Elsősorban olyan futballistában gondolkodom, akinek lejárt a szerződése, kötődik a klubhoz, a városhoz, és a szerényebb körülmények ellenére is a Vác színeiben akar az élvonalban szerepelni.

– Most nyilván elégedett, boldog ember, de minek kell történnie ahhoz, hogy ilyen legyen a lelkiállapota egy év múlva is?
– Induljunk ki abból, hogy a Vác edzője maradok. Végezzünk a középmezőnyben, és olyan ütőképes együttes alakuljon ki, amelynek van jövőképe.

 

 Nemzetisport